Amit leírtál az tulajdonképpen igaz minden világnézetre. Van egy mindenki által megtapasztalható objektív jelenség és van egy állítás és "az objektív bizonyítékot egy logikai kapcsolattal kell hozzákötni a verbális állításhoz".
Ennek a logikai kapcsolatnak a természete azonban különböző lehet világnézetenként. Az anyagközpontú világnézeteknél csupán az ismert fizikai törvények keretein belül lehet keresni a logikai kapcsolatot, mivel csak az áll rendelkezésre azokban a világnézetekben.
A nem materialista világnézeteknél azonban jelen van még egy játékos, akit szintén össze lehet kötni logikailag bármilyen objektív tárggyal, jelenséggel. Mégpedig azért, mert az a valami szerves része annak a világnézetnek.
Az egyszerűség kedvéért vegyük a "csoda" kategóriát. A csoda olyan jelenség, amire nincs az anyag alapú nézetekben magyarázat, bizonyíték vagy csak elmélet van, ami illik a világnézet szabályai közé.
A nem materialista nézeteknél a logikai kapcsolat az a valami, ami létrehozta a világot, amitől minden kitelik. Még a processz is megvan rá, hogyan kell aktívan igénybe venni annak a valaminek a képességeit. Persze ez kívülről nézve úgy néz ki, mintha nem lenne konzisztens annak a valaminek a teljesítménye és nem mindig működik a processz. Erre viszont a "bennfenteseknek" megvan a magyarázat: az aktuális folyamat, amihez kellett volna egy kis segítség egy másik, nagyobb folyamat része, amibe nem illik a segítség.
Így a nem materialista alapú nézeteknek is van (saját) logikai rendszere, amire építhetik állításaik bizonyítását.
Egy apró különbség van a kétfajta világnézet között. A kiindulás. Egyikben létezik valami nagyobb és intelligens entitás, ami felül van az anyag és a fizikai szabályok rendszerén, a másikban pedig nem. Ennek az apró különbségnek a léte pedig hit alapú. Mindkét világnézeti csoportban.
Emiatt a különbség miatt nem mindig tudják elfogadni egymás logikai kapcsolatait (jelenség és állítás között) a különböző világnézetek képviselői.
A fenti rész nem arról szól, hogy melyik nézetnek van igaza saját kiindulásával kapcsolatban, mert azt senki sem tudja, hanem arról, hogy hogyan működnek, ami a bizonyítékot illeti.
Hogy érthető legyen az álláspontom, elmagyarázom részletesebben.
A "bizonyítás" mindig egy racionális és logikus intellektuális folyamat. Azért az, mert a bizonyíték mindig egy objektív létező dolog (valami amit bármely ember orra alá lehet dugni, hogy "Nesze, te is vizsgáld meg!") viszont amit bizonyít az csupán egy emberi állítás. És ez két külön kategóriája a létezőknek. Nincs a kettő között - objektív dolog és verbális kijelentés - olyan közvetlen kapcsolódás, mint ami mondjuk a kulcs és a zár között van (objektív dolog és objektív dolog) . Minden egyes esetben szükségszerűen az objektív bizonyítékot egy logikai kapcsolattal kell hozzákötni a verbális állításhoz, hogy az a bizonyíték miért és hogyan igazolja azt az állítást.
Viszont ha a bizonyíték és a bizonyítandó állítás között szükségszerűen van egy logikai kapocs, akkor ebből kettő dolog következik:
- meg kell tudni érteni ezt a logikai kapcsolatot, és ez nem mindenkinek sikerül, mert egyes logikai kapcsolat (pl. a péklapát és a pofáncsapás esete) egyszerű és szögegyenes, mások viszont olyan bonyolultak, hogy csak fejlett és hibátlan logikai képességgel nagy tárgyi tudás mellett lehet megérteni (pl. hogy a transzpozonok hogyan bizonyítják az evolúciót).
- a logikai kapcsolat minden eléggé okos ember számára egyértelműen ugyanúgy értelmezhető, azaz ha tényleg az igazság érdekli az adott embert, akkor a bizonyíték és az állítás közötti logikai összefüggést felismeri és elfogadja, és pont ugyanúgy nem ellenkezik ellene, ahogy széllel szemben se pisál, hiszen az ostobaság.
Röviden: ha helyes a logikai kapcsolat a bizonyíték és az állítás között, akkor az értelmes emberek ezt automatice elfogadják.
A csekélyebb értelműek esetleg nem képesek felfogni (az igazán csekélyek meg még esetleg az állítást se értik!), és előfordulhat az az eset, hogy valaki a logikai kapcsolatot figyelmen kívül hagyva emocionális okokból utasítja el az elfogadást. De ez utóbbi esetek semmit se számítanak a bizonyíték és a bizonyítás szempontjából.
Nem mondod komolyan, hogy még mindig nem érted. Elmeséltem neked való, vallásos fogalmakban, az "Elminster" még konkrét példákat is mondott, de egyéként magadtól is tudnod kéne, hogy hogyan oldják meg az ilyesmit a tudományban.
Két tudós akár így is tisztázhatja egymás között az egymás között felmerült problémát, csak ebből megint nem derült ki, hogy megoldották a dolgot, vagy továbbra is szemtelenül vigyorog a probléma pl. a két tudóson, akik már talán ölelkeznek, ha a tiédhez hasonló poénokkal indokolnak.
A kis táltos még nem eszik parazsat, csak a szikra megy neki. a kerubjaimnak vizes lett a manna, de van némi ambróziám is, egyedül a főnixeimmel nincs gond, mert a saját vérük is bejön nekik.
Majd visszanézek, hátha elhatalmasodik a sziporka:-)
"Képzeld, én ha nekifutok, nagyobb f@szságot is kibírok találni, mint a fantazmagóriáitok!"
Valóban ezt már többször bizonyítottad és pont ez jelenti a szórakozás tárgyát mindkét oldalon. Téged elszórakoztat saját f@szságod, engem meg az, hogy változatos, néha erőltetett a szóhasználat, mégis egysíkú, ami egy földhöz ragadt szavanna majom nézőpontját türközi valamiről, amiről csak f@szságot képes fantáziálni.
Tételezzük fel, hogy a tudós az igazságot is keresi és nem csak a pénzt meg a hírnevet. Hogyan keresi az igazságot? Úgy, hogy az emberi érzékszerveket [látszólag] kiiktatja és mérőműszerekkel helyettesíti, és azt nevezi objektívnak, ami az emberi érzékszervektől függetlenül feltárul, mint igazság. Értjük?
A saját szemének nem hisz, de azt, amit a műszer mutat, azt elhiszi.
/.../ Pedig ha érzékszervei olyan tökéletesek lennének, mint amennyire a műszerei nem azok, akkor inkább hinne a saját szemének - de legalábbis igyekezne érzékszerveit tökélyre fejleszteni - ahelyett, hogy a ketyeréivel babrálna és az igazságot illetően azokba helyezné bizadalmát /---/
Úgy okádod a szavakat, mintha colára mentost vettél volna be. De mindhiába, amíg a korlátozott fantáziádból csak egy láthatatlan szaró pékre futja, ami a kiterjesztett valóságot illeti :)
"A dolog jellegéből adódóan, amint egyes egyedek a szkeptikus csoportból megbizonyosodtak, hogy a valóság több, mint amit korábban gondoltak, elszállt a sürgető ok is, hogy adott életükön belül kellett volna meggyőződniük erről."
Ez egy jó meglátás.
Egyénileg azért volna itt egy sürgető ok, a halál.
Mégis csak sajnálom, hogy az ember életében erre nem lesz válasz.
Az igazság iránt tiszteletet mutató, az iránt tisztességgel viseltető polgárok tudják, hogy az igazság nem az, amit jelen korszak tudománya feltár. Az e világ tudományos feltárásai ti. csak ezen világra vonatkoznak, ha egyáltalán.
Ezen világ igazságai pedig hát enyhén szólva sem valami felemelőek és bizonyos, hogy csak azokat elégíti ki,akiknek a magasabb igazságra való érzete tompa és nem működik megfelően (....)
Egyszer majd retrospektíve az a vita is ilyen tömören lesz összefoglalva, ami a teremtő létezéséről szólt. Majd visszatekintve megjegyzik, hogy ez a vita nem a tudóstársadalmon belül zajlott, mivel a tudomány hivatalosan nem foglalkozott isten létezésének kérdésével. Nem is ketyegett semmilyen óra, ami idővel lejárt volna és ami miatt kijelenthető lett volna, hogy ha eddig nem találta meg, aki akarta, akkor ezután már nem is fogja.
Azt is megjegyzi az összefoglaló, hogy ez a vita két csoport között zajlott. Az egyik már megtalálta a vita tárgyát, a másik még nem. Az egyik talált a világképébe illeszthető bizonyítékot, a másikéba pedig a szigorú korlátok miatt nem lehet ilyen bizonyítékot találni. Ez utóbbi csoport szempontjából érthető volt a türelmetlenség, ami a bizonyítékot követeli, hiszen nekik saját életük idő intervallumán belül kellett egyértelműen megbizonyosodni róla, hogy mi is a valóság. A dolog jellegéből adódóan, amint egyes egyedek a szkeptikus csoportból megbizonyosodtak, hogy a valóság több, mint amit korábban gondoltak, elszállt a sürgető ok is, hogy adott életükön belül kellett volna meggyőződniük erről.
Az összefoglaló azzal zárul, hogy addig is, amíg nem derült fény a teljes igazságra, a két tábor képviselői összejártak fórumokon szórakozni, hogy valamivel elüssék az időt, ami "soha, soha meg nem áll, az órák róják szüntelen az útjukat..."
Az afrikai dzsungelben a Majomisten megteremtette Ősokosságot, aki egy borotvált férfi, tűzből van a haja és kőhegyű lándzsa van a kezében. Amikor a Macskaisten el akarta pusztítani az emberiséget, Ősokosság a nagy barlang bejáratánál legyőzte a Macskaistent, és szövetséget kötött az első emberekkel. Őneki az elsőszülőtt lánya Scientia, akinek Descartes a prófétája, és egy rakéta hátán lovagol a felhők felett. Ő hozta le az égből a számokat és a mértéket az embereknek, és ő suttogja a tudósok fülébe az elméleteket. És ha alázatosan imádkoznak hozzá az egyetemeken, akkor megsúgja a tudósoknak, hogy kinek van igaza a vitás kérdésekben.
