De akkor pár szót a számokról, a zenére koncentrálva és persze mindegyik szvsz: a Loneliness egy elég közepes Radiophonic utánlövés. A Feel-ben lett volna némi kraft, valami erőteljesebb hangszereléssel, talán a Release korszak kidolgozatlanabb, lemezről lemaradt dalait juttatja eszembe. A Why Am I Dancing-ban nagyon jó a fúvós, de a dal itt is valami monoton szürkeségbe fullad, de ez még a jobb dalok közé tartozik. A New London Boy nekem egy gyenge In Denial utánlövésnek tűnik, a rappelés is inkább a Bilingual kevésbé szerencsés pillanatait juttatja eszembe. A Dancing Star elég jó kis retró dal, nagyon kellett belőle a táncos remix a kislemezen. Az A New Bohemia egy jól sikerült Numb-The Survivors keverék, mindig kellemesen továbbgördülő dallammal, nálam rendben van. A The Schlager Hit Parade-nél el kell mondanom, hogy mennyire unom ezeket a poénkodó német nyelvű dalokat, maga a dal is a semmi semmije, még az irónia se jön le belőle. A The Secret Of Happiness-re sokadik hallgatás után sem emlékszem, esetleg egy nagyon-nagyon gyenge Requiem In Denim And Leopardskin-nek tűnik, a Nonetheless album kötelezően vértelen dobjaival. A Bullet For Narcissus olyan, mint valami 25 évvel ezelőtti Alcazar B-oldalas, bár legalább dob és basszus van benne. A Love Is The Law pedig egy kellemes ballada, kicsit a Vampires-re emlékeztet.