Nem jól érzed, nincs pfujolás-köpködés. A gond ott van, hogy a mostani svájci óraiparban furcsa és nem igazán helyeselhető tendenciák is helyet kaptak - röviden arról van szó, hogy olyan megoldásokat, konstrukciókat, anyagválasztásokat is lehet találni szép számmal, amelyekkel önmagukban ugyan nem volna semmi baj, de csak akkor nem, ha filléres, eldobható, hétköznapi órákról volna szó.

Tsaby sporttárs tett be képeket arról a jó kis műanyag szerkezetről - nomármost a maga kategóriájában és annyi pénzért, amennyiért azt ott mérték, azzal nem volt semmi baj. Ha valaki esetleg abban a tévhitben volt egy ilyen órával, hogy valami tartós és javítható órát vett - hát legfeljebb csalódott benne, de igazándiból be nem csapták, le nem húzták - hiszen az óra nem került sokba, pontosan azt ígérte, amit nyújtott is - egy 3-5-6 éves hordhatóságot és élettartamot, ez alatt megbízható működést, általában 1-2 hamburger áráért (akkoriban legalábbis nyugaton ennyibe kerültek ezek).

A baj ott van, hogy több százezres, komoly márkaneveken forgalmazott órákba bújtatott szerkezetekben is most visszaköszönnek esetenként (nem általános, konkrét esetekről van csak értelme beszélni) ilyenek, ami viszont tényleg nincs rendben.

Vannak olyan helyek egy óraszerkezetben is, ahol a műanyag nem feltétlenül jelent minőségi visszalépést. Egy tokbetétnek nem elegáns, de ha jó minőségű és jól kidolgozott, kb: örök életű lesz. Vannak szerkezeti-tartó elemek, ahol szintén nincs velük baj - de pont a gátszerkezet, az nem egy ilyen pont. Egy plasztik gátkerék-horgony páros egészen bizonyosan nem lesz "örök életű" (folyamatos üzem mellett jó esetben van 10-15 év benne), viszont utána totálisan javíthatatlan, semmit sem lehet vele kezdeni - vagy van gyári új pótalkatrész, vagy az óra menthetetlen. És nagyon, de nagyon minimális pénzügyi megtakarítást jelent ez tömeggyártás esetén (konkrétan szerintem pár száz, maximum ezer forintos nagyságrendet, több százezres belépő árú óráknál), míg egy klasszikus köves horgony és egy megfelelően köszörült acél gátkerék normálisan karbantartva túlzás nélkül "örök élet", akár több száz év múlva is üzemképes lehet. 

Úgy érzem, jogos kifogásolni ezeket az "innovációkat", ahogy az elvileg jó ötletet jelentő, elvileg tartós, de a gyakorlatban meg eddig nem nagyon ismert töréses hibákat tömegesen produkáló, és szintén totálisan javíthatatlan monolit szilícium alkatrészeket is.