Ez egy szubjektív dolog, a Tudor egyébként azért nem valami újkeletű dolog, a Rolex 1926-ban regisztrálta le mint márkanevet, és azóta folyamatosan gyárt is órákat ilyen néven - és hagyományosan alapvetően az eredeti, a Rolexekkel megegyező saját tokokba épített külső beszállítótól származó, így olcsóbb órákról szólt - egészen a közelmúltig, amikor elkezdek már ezekbe is saját werket tenni - de csak a drágább modellekbe.

Hogy megéri-e? Pont úgy "nem éri meg", ahogy a neked nagyon tetsző Hamilton sem, a 80-as évekbeli nagy válságból a 90-es években történt feltápászkodás óta a svájci óraipar igazándiból ár/érték arányban soha többé nem tudott már voltaképpen semmilyen márkanév alatt sem "korrekt ajánlatot" adni, de az aránytalanság mértékében persze óriási különbségek vannak, mert a "kissé túlárazott-tól" a "felfoghatatlan, mi kerül ezen ennyibe" skálán szóródnak...

 

Voltaképpen ezzel lassan nincs is értelme foglalkozni, mert már a japán óraipar (legalábbis annak zászlóvivője, a Seiko, de most már a Citizen is) is kezd egyértelműen arrafelé fordulni, hogy mára az óra luxustermékké, luxus, és nem hétköznapi használati tárggyá vált dolog lett, ennek megfelelően nem az a kérdés, hogy "megéri-e", hanem kizárólag az, hogy van-e valaki, akit meg tudnak fogni akár a design, akár a műszaki tartalom okán, és rá tudják venni, hogy kifizessen x összeget egy időmérő eszközre - miközben a pontos idő úgyis ott a telefonján, és egy pár tíz dolláros olcsó okosóra is megteszi helyette - sokkal több funkcióval...

 

Én, mint ezekben folyamatosan turkáló szervizelő-restauráló inkább azon morgok, hogy borzasztó sok pénzért cserébe már egyáltalán nem ritka, hogy komoly problémák vannak a konstrukciókkal és a minőséggel. A sokmilliós Omega Co-Axialok változatlanul a legtöbb műszaki problémát produkáló szerkezetek, a most több márkánál bevezetett szilícium hajszálrugók is aggályosak tudnak lenni - mind az Omegáknál, mind az ilyet használó Tudoroknál konkrétan rendszeres spontán rugótörések vannak (ami után csak egyben cserélhető a komplett, a hajszálrugó-billegő rendszer szétbonthatatlan és javíthatatlan). Gáz... 

 

Az itt vitatott órákhoz és a Sellita vonalhoz meg azt tenném hozzá, hogy mára eléggé összeállt bennem az a kép, hogy a Selliták minőségével nem kardinális, de folyamatos bajok vannak. A legújabbakkal is. A Sellita-féle ETA klónok (akár a 2824 v. SW200, a 2892 vs. SW300, a 7750 vs. SW500) esetében örökösen visszaköszönő probléma, hogy az Etachron elvű (belső alakzárókra épülő) kilincskerekek leragadoznak, kézi felhúzásnál visszapörgetik a rotort, az automatika hatásfoka meg nem igazán jó. Semmilyen kenési kísérletezés sem segít rajtuk, nem rosszak - de nem is teljesen jók. Most adtam ki a kezemből egy Tudor Heritage 1926 modellt - ez elvileg SW200 - és csak úgy tudtam úrrá lenni ezen a mizérián, hogy a kilincskerekeket konkrétan kicseréltem egy régi, bontott olcsó alapkivitelű ETA2824 kilincskerekeire - és láss csodát, azóta hibátlan... Az SW500 vonalon IWC Aquatimer és egy Wempe (több milliós óra mindkettő) került hozzám úgy, hogy mindkettőben a tengelyt biztosító mutatóigazító kar csapját eleresztette a kar (és nem csak állítani nem lehetett az órát, de kijön ilyenkor a tengely-korona..) - életemben nem találkoztam ezzel a hibával eredeti ETA7750 esetében - és amúgy a neten szerencsére nem drágán beszerezhető eredeti ETA alkatrészekkel javítottam ezeket is. Hozzátenném - mindkettő kb: új óra volt...

A döbbenet az, hogy a kínai ETA klónok, miközben látványosan nyersebb-egyszerűbb kivitelűek, nem produkálnak semmiféle jellemző hibát. Nem tudják az eredeti ETA werkek pontosságát sem, de azért nem is rémesek, láthatóan nyersebbek, a 7750 klónokból a korábbi-régebbi kiviteleknél a nagyon igénytelen rugók törése is előfordul, de mégis összességében, akármennyire gyalázatosnak is hangzik ez, nekem megbízhatóbbnak tűnnek az egyébként nagyon finom kivitelű Sellitáknál.

 

Zavar van az erőben, én egyértelműen ezt érzem. Nyilván millió tényezőre vezethető ez vissza, de zavar van. Én a magam részéről jelenleg inkább nem ajánlok Sellitás prémiumot, legyen az akár egy IWC Mark XVIII - inkább nem... De ez mindenkinek a saját választása, és persze én olyan órákat látok inkább, amikkel gond van, amikkel nincs, azokat nem...

 

Még a beépítésekhez fűznék annyit, hogy napi nyúzásra, pláne komolyabb igénybevételre nyilván fel sem merül egy ilyen - de amúgy, ha magadnak veszel órát, minek foglalkozol azzal, hogy másnak ez mennyire "szentségtörés"? A beépítések valóban megosztó dolgok, de tény, hogy olyan minőségű szerkezetekhez-mechanikákhoz juthatsz régi órákból néha jóformán fillérekért - amelyeket amúgy esetleg sokmillióért sem kapsz meg a mai óragyártásból. Ha valakinek ez fontos - nota bene kardinális fontosságú - akkor igenis jó irány lehet ez is.