10. Zénó a babiloni romoknál

 

buda mutatja zénónak a helyeket: itt volt az árvíz, erre járt nagy sándor, itt magasodtak a függőkertek, a zikkuratok, ott épitették a babiloni tornyot. találnak egy írást a falon ez meg milyen macskakaparás, buda elmagyarázza neki, ez az ékírás. aláír egy hun szöveget: itt voltam. buda. ᛩ+ᛞᚷ ᛒY⊪ᛞʍ YYᚾ

 

nagyon nagy épületek, zéno nagyon kicsi. zénó elképzeli ha ő lenne olyan nagy. vigyáznia kell nehogy agyontapossa az alatta levő embereket, sátrakat, szekeret miközben a gólya repül a szeme felé...

 

ekkor egy hun testőr megragadja őt, átveszi őt budától és elüget vele az éjszakába észak felé.

 

a hunok letelepednek az estére, őrtüzek gyúlnak. előkerülnek az üstök, sámánzene szól, táncolnak a tábor hadjainak lobogói, rajtuk az ismerető jeleikkel. messziről gyűltek össze a pusztai fiai.

 

zénó elalszik a lovon... kíséri egy csapat lovas hogy haladnak közép-ázsia felé.

 

a táborban dinnyékre nyilaznak, dárdával dobnak célba, mire kürtök szólnak meg a távolban, majd a táborban is, lóra pattanak, majd felállnak az egységek, de végig mozgásban mint egy forgószél, és úgy is támadnak ki a távolban derengő hadra, vágtatnak, kifeszitik ijaikat és nyilerdő zuhan az ellenségre. egy kis idő után belevágtatnak az ellenség megnegyedelt soraiba...

 

zénó hatalmas alakban érkezik meg mint egy óriás, a hunok abbahagyják a támadást, zénó pedig maga, nem ártanak neki a felé hajitott kopják, a a hadgépekből feléje száguldó kőgolyók, mindent lesöpör, elsöpri az ellenséget, mint valami hangyákat.