APT Creative Commons License 2023.10.19 0 4 168647

Pedig, ha valaki gerjed rá, tudom Mechanikus VHP-jét jó szívvel ajánlani, szép darab.

A kollekciójából én is magamévá tettem a számomra leginkább izgalmas darabokat - és csak érdekességképpen megosztanám a gondolataimat három Omega Constellationról - amelyeknek az az érdekességük, hogy mindhárman az 1972-es év szülöttei, és ugyanarra a feladatra adtak háromféle, szerintem tök érdekes, de nem egyformán jól sikerült választ...

Az Omega első kvarcórája ugyebár a Cal1501 típusjel alatt a CEH521-es "Beta" werket tartalmazta, ami a svájciak szerint az első kvarcszerkezet volt a világon - a japánok szerint meg a Seiko Astron volt az... Gyakorlatban a CEH werket valamivel előbb kezdték fejleszteni, viszont a Seiko tényleg előbb volt piacon (69 karácsonyára), és ráadásul a "jó irányt" jelentette - ez meg nem annyira. A CEH521 valójában egy hangvillás werk volt, egy 8kHz-es kvarcoszcillátorral stabilizálva - igen alacsony integráltságú chippel tudták még csak megoldani, sőt, a Longines használta ezt olyan korai változatban, amiben sok mikro-tokozású diszkrét tranzisztorból volt két pici NYÁK-on atomra összezsúfolva az osztó. Ugyanúgy zümmög is, mint egy hangvillás werk, az elemet is kb: úgy eszi, és igazándiból még csak nem is pontosabb a jobban sikerült hangvillásoknál, de "első próbálkozásra elment". Viszont a hangvillásoknál szokott módon szépen "úszik" a másodpercmutató, és azért pofás darab az egész óra:

 

 

 

 

A második már megint Constellation, megint 72-ből, a Cal1220 Megasonic 720Hz hangvillás szerkezettel, ami már saját Omega és valószínűleg - sőt biztosan - a valaha volt legkifinomultabb hangvillás mechanika. A hangvilla csatolása a léptetőrendszerhez mágneses, így jóval tartósabb és stabilabb, viszont egy praktikusan nem is javítható finommechanikai remekmű lett belőle - ugyanakkor tartósnak és megbízhatónak bizonyult, és simán van legalább olyan pontos, mint a Beta kvarc volt. Ez a példány konkrétan jóval pontosabb is, nálam eddig havi (!!) pár másodperces eltérést produkál csak, tehát simán hozza a nem is alap minőségű kvarc szerkezetek pontosságát. Érdekes kontraszt a Beta mellett...

 

 

A harmadik igazándiból a kedvencem, ez is 1972-es, és a Cal1510-es szerkezet szintén pályázhat szerintem a valaha volt legjobb kvarcszerkezet címére, legalábbis dobogó-esélyes. Túltervezett, túlgondolt, a léptető-motor része őrület, kőben csapágyazott kis horgonyvilla lépteti a werket, rajta egy kis tekerccsel, két hajszálrugó közé fogva "integet" - de a megoldás nagyon stabil, bonyolult, drága volt, de tartós, és ugye ellentétben a hangvillásokkal, az igénybevétele bakfitty, hiszen másodpercenként lépeget egyet, míg a többiek 720-256Hz tempóban rezegnek. És kora legpontosabb karórája volt, alig pár ezer készült, és a havi 1mp-et garantálták rá, amit egyébként még most is tud ez a példány is, igazolhatom. És készült valami 900db "Marine chronometer" minősítésű is, csak neki sírták ki a kategóriát (hivatalos tengerészeti kronométer minősítést karóra azóta sem kapott !!), ami állítólag még pontosabb, de ez már kb: mindegy szerintem... Szerintem ez néz ki a leginkább "Omegának", de a legérdekesebb tényleg az, hogy volt háromféle válaszuk teljesen egy időben, egyszerre megvásárolhatóan - ugyanarra a feladatra. Bár akkor még drága volt a mikroelektronika, jóval drágább, mint a finommechanika, így a Cal1510 azért jóval drágább volt a Megasonicnál, miközben az versenyképes volt pontosságban a kvarcórákkal (az még a maiakkal is). A Beta werk viszont ezek mellett szinte értelmetlennek tűnik - de ugye a lényeg az, hogy az pár évvel korábban "kezdődött", és 2-3 évvel korábban is lett kapható - és akkoriban bizony ezen a területen ekkora volt a fejlődés.