Meg ugye hamisítvány és hamisítvány között is van különbség... És igenis van olyan minőségű hamisítvány - amiről a hozzáértők sem tudják ezt megállapítani. Közhely, hogy a galériák, múzeumok tárlatain látható műkincsek, festmények, szobrok, egyebek valamekkora hányada sem attól a művésztől származik ám, akinek tulajdonítva van - de ezt senki sem tudja róluk biztosan megállapítani...

A Panerai, miután sikeressé vált, azért mozdult el viszonylag hamar a saját ill. egyedi szerkezetek gyártása-gyártatása felé, mert az első időszakban bizony igen nagy értékű órákat kínáltak olyan műszaki tartalommal, amit szó szerint tökéletesen le lehetett utánozni. Bárki által beszerezhető Unitas szerkezetek, olyan "finishel", amit egy jól felszerelt és ügyes szakember is reprodukálni tudott nem is túl nehezen, egy karakteres, egyedi, de mégis csak simán tökéletes minőségben után-gyártható tokban - annyiért, amiért bizony megérte "rámozdulni". Ráadásul egy olyan kis szériás, "kisipari" gyártási metódussal, ami nem garantálta, hogy apróbb eltérések nem lehettek az egyes órák, felületkezelések, vésések stb.. között. Az eredmény az lett, hogy bizony több esetben kiderült, hogy maga a gyár, a gyári szerviz, az ott dolgozó szakemberek sem voltak képesek megkülönböztetni a kamut a sajáttól. Nyilván ez nem a strandokon árusított kvarc szerkezetes, spiáter tokos ötdolláros kamukra igaz - hanem az 500-1000 dolláros kategóriára, de akkor is...

Igenis van olyan minőségű hamisítvány, amit tokbontás és tüzetesebb vizsgálatok nélkül nem lehet leleplezni - és vannak sajnos olyanok is, amelyeket bizonyos esetekben (elsősorban a mindenféle ETA típus-szerkezetekre épített prémium-modellekre igaz ez) még így sem biztosan.

Ez sajnos egy ilyen sportág...