Arról nem is szólva, hogy minél korszerűbb egy kvarcóra, elektronikus okosóra, annál biztosabb, hogy olyan VLSI áramkörökkel van tele, amelyek közel sem biztos, hogy egy nukis elektromágneses ütést túlélnének (még ha nincs is olyan közel, hogy a viselője megmurdeljen tőle). A 70-es évek korai analóg kvarcai a jól záró acél tokjaikkal és az igen kis integráltságú (még MSI-nek is óvatosan nevezhető) egyszerűbb osztóikkal már valószínűbb, hogy kihevernének egy ilyet, de ott meg gond lenne az "elemutánpótlás".

A "hagyományos" kis gombelemek ugyanis úgy maximum 5-8 év után tönkremennek akkor is teljesen, ha bontatlan csomagolásban, érintetlenül maradnak (ezért is van "lejárati ideje" minden ilyen elemnek) - a lítium-elemek a nagyon kis önkisülésük miatt jóval tovább húzhatják, de azt mondanám, hogy valamikor 10-20 év közötti időtartam után a CR lítiumelemek is ki fognak múlni akkor is, ha felbontásra sem kerültek.

Nem véletlen egyébként, hogy a világ tengerészeti hatalmainál a nagy haditengerészeti egységeknél (hordozók, nagy cirkálók, hasonlók) a mai napig kötelezően megvan a mechanikus kronométer, a szextáns, meg az ezzel bánni tudó tisztikar - pont azért, hogy nukleáris konfliktus esetén, ha az elektronikus navigációs eszközök betojnak, legyen tartalék...