"Használt vásárlást én nem gondolom különösebben kockázatosnak Omega esetében. Moonwatchból pl nem létezik jó minőségű másolat. Állapotfelméréshez nem nehéz találni órást."

Ismerősöktől gyakran veszek használt holmit, de ott ismerem a tulajdonost. Lehet, hogy túlzó a félelmem, de sikerült már külföldről hamisítványt vennem (az volt a szerencsém, hogy az az igazi szemre is gagyi típus volt). 

Másrészt nem csak a hamisítványtól tartok, hanem attól is, hogy milyen gazdája van egy órának. Pont pár napja volt egy beszélgetés egy FB fórumon, hogy milyen órát venne valaki az "apokalipszisre". Tömegével írták az emberek a különböző automata órákat, hogy azok a világ végéig jók, nincs elemcsere, mennek ameddig kell. 

Egy idő után beírtam, hogy azért egy olajozás és karbantartás az automatáknak sem árt, erre kaptam az alábbi választ: 

És ezt szerintem egy állapotfelmérés sem fogja kimutatni, hogy hány évet ment egy óra olyannál, aki sosem mutatta meg órásnak, majd eladás előtt kapott egy tisztítást. Sajnos még a saját ismeretségi körömben is akad olyan, aki nem is olyan olcsó órát nem hord óráshoz, mert "nincs annak semmi baja" (egy használt seiko/orient, esetleg Tisso/Certina párosnál még az ember valahol megemészti ezt a hozzáállást, mert a szerviz gyorsan eléri az óra értékét, és ha netán mellé nyúlsz, akkor sem buksz sokat, de azért egy komolyabb óránál ez már fájna).