Érdekes és izgalmas kamarazenei koncertet hallgattunk ma délután a Zeneakadémia Solti termében: a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem egyik hegedűsének diplomakoncertjét. Kondorosi Karolina volt a főszereplő, aki óriási kihívás elé állította magát és a közönséget, hiszen a szonátairodalom egyik csúcsát jelentő Franck-szonáta után az e-moll Bach-partita chaconne-ját adta elő az első részben, ahol a szonátában Minami Matsunaga volt a zongorapartnere. A törékenynek tűnő fiatal hegedűs férfias határozottsággal és szépen játszott, partnere viszont néha túlságosan is hangos volt, amit a nyitott zongorafedél is befolyásolt.

A chaconne-ban meggyőződhettünk az előadó szólózó elképzeléséről, majd a szünet után jött a java: a diplomakoncerteken szokásos versenyművel nem csupán a választás, Sosztakovics a-moll (az 1.) hegedűversenye volt rendkívüli, hanem - valamilyen megmagyarázhatatlan módon - annak zenekar nélküli megszólaltatása, hiszen csak zongorakísérettel adta elő szólamát, a kiváló, az előzőnél érzékenyebb Taraszova Brigitta közreműködésével a  lejjebb eresztett fedelű zongorával. A mű közel 40 perces, igen nehéz darab, hosszú kadenciával és súlyos mondanivalóval. Karolina nem csupán előadott, hanem sziporkázott, szárnyalt, teljesen felszabadultan és remek érzékkel játszva a művet. amelyet hallhatóan nagyon megtanult és megértett, teljesen magával ragadva a több száz hallgatót, mindezzel valószínűleg a vizsgabizottságot is meggyőzve érett játékáról.

Óriási ovációval köszöntük meg ezt a bemutatkozást, és hasonlóan fogadták a vizsga után a gratulálók a megkönnyebbült művésznőt.

Karolina főtanszak-tanára Szabadi Vilmos volt, kamarában pedig Kovács Péter, és előbbivel már szerepelt nyilvánosan, én pedig zenekarban hallottam/láttam játszani utóbbival Veszprémben, és talán Pécsett is másokkal.

A tanulásnak eddigi szakasza befejeződött, kezdődik a muzsikusélet!