Sziasztok, Pár napja fotóztam az erdei sétám során, és hazafelé ezt láttam ezt az állatkát. Először az tünt fel, hogy mekkora döglött giliszta van az úton. :) Késöbb leesett, hogy ekkora mégsem lehet, odamentem, és bottal megpiszkáltam. Elkezte nyujtogatni a nyelvét, és késöbb elmászott.
A guglin nézegettem, talán haragos sikló, vagy valami gyík (nem értek hozzá). Érdekelne, hogy pontosan milyen állat lehet ez?
Nagyon változatos színe és mintázata lehet. A kifejlett állat 400-450 mm, néha 500 mm. A képen egy különösen Kelet-Európában gyakori mintázatú valószínűleg hím egyed látható (var. colchicus).
Elterjedés: a messzi észak kivételével szinte egész Európában honos. Hiányzik Írországból, a Krím-flszigetről, Spanyolország déli részéről és sok földközi-tengeri szigetről. Kelet felé az Uralig, a Kaukázusig és Délnyugat-Ázsiáig fordul elő.
Tápláléka: mindenekelőtt meztelencsigák és földigiliszták, lasabban mozgó rovarok és azok lárvái.
Egyéb: Látása lég gyengén fejlett (színvak és a szürke árnyalatait is alig tudja megkülönböztetni), ezért kígyó módjára, viszonylag sűrűn öltögeti a nyelvét.
Ha csapdába kerül vagy egy ragadozó fogja meg a farkánál, az teljesen vagy részben letörik, így az állat maga megmenekülhet. Ezt a védekezési módot ijesztő tökéjre fejlesztette: az ügyetlen kézben szinte "darabokra törik".
Az embrióknak születéskor még apró végtagmaradványaik vannak.
Bőre gyűrű formájúra csúszik össze, és az állat a farkán keresztül vedli le.
Tegnap a Mátrában sikerült találkoznom ezzel a törékeny gyíkkal (Anguis fragilis). Szép, fejlett példány volt, olyan 40 cm körüli lehetett. Szerencsére nem olyan gyors mint egy sikló, ráadásul elég fotogénnek is bizonyult úgyhogy tudtam róla készíteni néhány felvételt.
Legnagyobb testű gyíkfajunk, akár 40 cm is lehet. Ebből a farok teszi ki a 60%-ot. :) A nyak alján jól látszik az örv (a nyakörvösgyík-félék családjába tartozik, alias Lacertidae). Színük méregzöld fekete foltokkal, a hímek torka nászidőszakban kobaltkék. A nőstények színei tompábbak. Európában a 41-50. szélességi körök között él. Magyarországon mindenütt előfordul a homok sztyeppéktől a sziklás hegyoldalakig. Kedveli a meleg mezo- és mikroklímájú helyeket. Április elején ébrd, párzása május végén történik. A tartós párkapcsolat jellemzi. A nőstények a 6-14 (-20) puha héjú tojást laza földbe tojják, ezek 80 nap után, augusztus végén, szeptember elején kelnek ki. Táplálékuk ízeltlábúakból, apró gyíkokból, rágcsálókból, madárfiókákból áll. Október közepén/végén húzódnak téli álomra. Védett!
Nem semmi, hogy három lábbal is tud még vadászni. Egyébként már én is láttam kullancsos fürge gyíkot. Elég fura, hogy egy hüllőbe is belemásznak, mert gondolom ezeknek nem túl erős a melegvérűekre jellemző kipárolgásuk.
Nem vagyok hüllőszakértő, ezért hát megkérdezem, hogy ezt miből állapítottad meg? Az biztos, hogy ennek a hasa legalább kétszerese volt a "normálisnak". Nálam ez elegendő volt ahhoz, hogy megállapítsam ez egy nőstény fürge gyík. Majd elmagyarázod, hogy miért tévedtem. Ha úgy van, ahogy állítod, akkor még sörhasa is volt neki, vagy első stádiumban lévő kezdődő májzsugora.
Ez a fatörzsön sütkérező fürge gyík (Lacerta agilis) kismama több dolog miatt is igen érdekes jószág. Bizonyára a halál torkából menekülhetett, hiszen azon túl, hogy a farkát egyszer már biztosan elvesztette, a jobb hátsó lába is hiányzik! Sőt, ami egészen meglepő és a nagyításon remélem látható, jónéhány kullancs is éktelenkedett benne!
A tiliguerta tömeges, a hegyvidéki településeken a kőfalakon is ez rohangál. A viridiflavus a szerencsén múlt, bár kerestem is. A tengerparton, vagy általában a kisebb magasságon pedig a Podarcis sicula jellemző, azaz: