Pedig, ha valaki gerjed rá, tudom Mechanikus VHP-jét jó szívvel ajánlani, szép darab.
A kollekciójából én is magamévá tettem a számomra leginkább izgalmas darabokat - és csak érdekességképpen megosztanám a gondolataimat három Omega Constellationról - amelyeknek az az érdekességük, hogy mindhárman az 1972-es év szülöttei, és ugyanarra a feladatra adtak háromféle, szerintem tök érdekes, de nem egyformán jól sikerült választ...
Az Omega első kvarcórája ugyebár a Cal1501 típusjel alatt a CEH521-es "Beta" werket tartalmazta, ami a svájciak szerint az első kvarcszerkezet volt a világon - a japánok szerint meg a Seiko Astron volt az... Gyakorlatban a CEH werket valamivel előbb kezdték fejleszteni, viszont a Seiko tényleg előbb volt piacon (69 karácsonyára), és ráadásul a "jó irányt" jelentette - ez meg nem annyira. A CEH521 valójában egy hangvillás werk volt, egy 8kHz-es kvarcoszcillátorral stabilizálva - igen alacsony integráltságú chippel tudták még csak megoldani, sőt, a Longines használta ezt olyan korai változatban, amiben sok mikro-tokozású diszkrét tranzisztorból volt két pici NYÁK-on atomra összezsúfolva az osztó. Ugyanúgy zümmög is, mint egy hangvillás werk, az elemet is kb: úgy eszi, és igazándiból még csak nem is pontosabb a jobban sikerült hangvillásoknál, de "első próbálkozásra elment". Viszont a hangvillásoknál szokott módon szépen "úszik" a másodpercmutató, és azért pofás darab az egész óra:
A második már megint Constellation, megint 72-ből, a Cal1220 Megasonic 720Hz hangvillás szerkezettel, ami már saját Omega és valószínűleg - sőt biztosan - a valaha volt legkifinomultabb hangvillás mechanika. A hangvilla csatolása a léptetőrendszerhez mágneses, így jóval tartósabb és stabilabb, viszont egy praktikusan nem is javítható finommechanikai remekmű lett belőle - ugyanakkor tartósnak és megbízhatónak bizonyult, és simán van legalább olyan pontos, mint a Beta kvarc volt. Ez a példány konkrétan jóval pontosabb is, nálam eddig havi (!!) pár másodperces eltérést produkál csak, tehát simán hozza a nem is alap minőségű kvarc szerkezetek pontosságát. Érdekes kontraszt a Beta mellett...
A harmadik igazándiból a kedvencem, ez is 1972-es, és a Cal1510-es szerkezet szintén pályázhat szerintem a valaha volt legjobb kvarcszerkezet címére, legalábbis dobogó-esélyes. Túltervezett, túlgondolt, a léptető-motor része őrület, kőben csapágyazott kis horgonyvilla lépteti a werket, rajta egy kis tekerccsel, két hajszálrugó közé fogva "integet" - de a megoldás nagyon stabil, bonyolult, drága volt, de tartós, és ugye ellentétben a hangvillásokkal, az igénybevétele bakfitty, hiszen másodpercenként lépeget egyet, míg a többiek 720-256Hz tempóban rezegnek. És kora legpontosabb karórája volt, alig pár ezer készült, és a havi 1mp-et garantálták rá, amit egyébként még most is tud ez a példány is, igazolhatom. És készült valami 900db "Marine chronometer" minősítésű is, csak neki sírták ki a kategóriát (hivatalos tengerészeti kronométer minősítést karóra azóta sem kapott !!), ami állítólag még pontosabb, de ez már kb: mindegy szerintem... Szerintem ez néz ki a leginkább "Omegának", de a legérdekesebb tényleg az, hogy volt háromféle válaszuk teljesen egy időben, egyszerre megvásárolhatóan - ugyanarra a feladatra. Bár akkor még drága volt a mikroelektronika, jóval drágább, mint a finommechanika, így a Cal1510 azért jóval drágább volt a Megasonicnál, miközben az versenyképes volt pontosságban a kvarcórákkal (az még a maiakkal is). A Beta werk viszont ezek mellett szinte értelmetlennek tűnik - de ugye a lényeg az, hogy az pár évvel korábban "kezdődött", és 2-3 évvel korábban is lett kapható - és akkoriban bizony ezen a területen ekkora volt a fejlődés.
Érdeklődöm, hogy, hogy egy 19 éve tag, (bár kb. 10 éve nem aktív) egy alkalommal felhívhatja-e értők figyelmét arra, hogy megválna egy történeti 20 éves de ma is kvarc kronometer teljestményű órájától?
Ha igen, a publikus email címen várom az érdeklődőket, ha nem, akkor sajnálom, hogy zavartam.
Megvallom, még nem is hallottam róla, pedig láttam már egyet és mást - de hirtelen utána nézve egyike a kb: végtelen számú saját név alatt forgalmazott egykoron volt tömegóra-márkának.
Nagyon szép és szép állapotú Art-Deco jellegű Doxa. A korban nem igen tévedhetsz, bár nem ökölszabály - sajnos - de a Doxa-k belső tokszámának utolsó két számjegye gyakran az évszámot jelöli, ez itt 35-ös, ami ránézésre lehet akár teljesen reális is. A "szokásos" FHF alapú, a legtöbb Doxa zsebórában is alkalmazott szerkezettel, ebben nincs semmi extra, és ránézésre azért aránylag vékonyka 14K-s tokkal. Igen szép, de túl sok arany nincs ezekben, és igazándiból nem kirívó ritkaságok.
Árakat mindenféléket találhatsz a neten, de igazándiból én azt mondanám, hogy reálisan valahol 2-300 ezer közötti áron van esélyed eladni egy ilyen órát - és sanszos, hogy ennyiért sem könnyedén, de azért vélhetően elmegy. Meg fogják bizony kérdezni minden esetben, hogy "hány gramm arany van benne", amit az óra teljes szétszerelése nélkül nem lehet megmérni-megmondani, de egy ilyen tokban 15-25g között bármennyi lehet, ami azért sajnos nem mindegy...
Szépen leszervizelve, felújítva, pontos leírással (lemért-dokumentált tokkal) sem biztos, hogy többért tudod eladni, mint amennyiért ezt bárki meg is teszi neked - viszont így sokkal jobb is az esély eladni.
Sajnos én csak a következménnyel szembesültem, nyilván az ok-okozati összefüggések felderítése több szakértelmet igényel mint az én felhasználói szintem.
Tudom ajánlani a 1085. Bp. Baross utca 20. sz. alatti óraszervizt.
Mindazonáltal a jelzett napi járáseltérés egy következmény. Én mindenképpen felderíteném az okát, nem csak egyszerűen megpróbálnék pontosítani a járásán.
Így van, egy mechanikus óraszerkezetet rendszeresen szervizelni kell. Modern, gyors lengésszámú, finomabb szerkezet esetén ez 4-5 évente "kötelező", régebbi, lassúbb járású, robusztusabb kivitelű karóráknál, finomabb zsebóraszerkezeteknél 6-8 év is "belefér".
Mindez viszont úgy értendő, hogy napi/rendszeres használatú óráról van szó, vagy simán csak "ragaszkodunk a tökéletességhez" - amúgy gyűjteményi, hébe-hóba használt, havonta egyszer egy-két nap megjáratott óra esetében nem istenkísértés azt mondani, hogy ameddig az óra üzemszerűen működik (a kenőanyagok nem állnak be), addig nyugodtan használható (ebből aztán lehet akár 20-25 év is, végül úgyis győz az entrópia) - nem fog a szerkezet tényleges károsodást szenvedni, nem működik annyit.
Ha viszont már szervizelünk, akkor rendesen kell azt elvégezni - sajnos tényleg állandóan rettenetes kontárságokkal találkozni, amiben sajnos nyilván benne van az is, hogy a megrendelők ill. óranepperek igen nagy hányada egész egyszerűen nem hajlandó megfizetni azt, amibe egy korrekt karbantartás és szerviz kerül.
Egy valószínűleg évtizedek óta nem tisztított, szervizelt mechanikus órát mindenképpen szét kell szedni, teljesen kitisztítani, újrakenni. "Kis karbantartás" alatt általában azt értjük, hogy a bontás nélkül hozzáférhető kenési pontokat megkenjük (a sajnos elterjedt "öntsük nyakon WD40-el az egészet a legborzasztóbb barbarizmus kategóriája, ami MINDIG meg is bosszulja magát, csak sajnos sokszor jóval később, amikor már hiába reklamálunk..), a billegőt-horgonyt esetleg kiemeljük és kenjük.
Ez ránézésre elég tiszta, szép állapotú, és semmiképpen sem rendszeres használatra szánt, praktikusan "vitrines-gyűjteményi" óránál még csak-csak elmegy, kárt nem okoz, de nem is korrekt és teljes megoldás.
Attól egyébként, hogy "működik", még azért elég komoly gondjai is lehetnek egy szerkezetnek - ahogy egy autó sem jó még attól biztosan, hogy beindul, és körbe lehet vele járni a háztömböt...
