Sziasztok, látom hogy nem a legmegfelelőbb helyre irom sirámomat, de nem tudtam új topikot nyitni, és a cim: Arany Jövő megfogott :) Osho-ra még visszatérhetünk :) Nincs harag, ha kimoderáljátok.
Nnnna. Abszurdisztán.
Felszállunk a villamosra, egy, a nemzeti kisebbséghez tartozó hölgy, annak megfelelő öltözetben és magabiztossággal uralja a villamosajtót. Nagy nehezen felhúzódtunk mellette, majd szomorúan szembesültünk a ténnyel, hogy bizony a kapaszkodóhoz sem fogunk hozzáférni a fentebb emlitett hölgy miatt. Apatikusan fogadtam a helyzetet, ma már csak ez van, alkalmazkodni, alkalmazkodni... hangosan megtárgyaltuk a hölgy mögött, hogy mi bizony le fogunk szállni a következő megállónál – többször körbejárva a problémát, hogy egyértelmű legyen. Kb. igy “akkor most leszállunk ugye?”, “igen, most fogunk leszállni, a következő megállóban” “Aham, akkor jó, tehát mindjárt leszállunk”... villamos megáll, ajtók nyilnak, öntudatos nemzeti kisebbséghez tartozó hölgyünk továbbra is széttett lábakkal, szélesterpeszben áll az ajtó közepén. Mikor megkérdeztük hogy sziveskedik-e megmozdulni, még neki állt feljebb hogy nem kértük őt szépen, és meglökte édesanyámat.
Igen. Ez volt az a pont, ahol végleg elvesztettem toleranciám végletekig marcangolt félholt tetemét.
Tizenöt évig vártam arra, hogy a helyi önkormányzat kirendeljen nekem egy állami lakást még az átkosban. Nagyon kellett volna, kislakásban éltünk együtt négyen, én már szerettem volna új életet kezdeni. Amikor bementem érdeklődni az esélyeim iránt, szembesülnöm kellett azzal a ténnyel, hogy L. Rozália háromgyermekes halmozottan hátrányos helyzetű úrasszony jogosult a lakásra, nekem esélyem sincs. L. Rozáliák jöttek és mentek, én csak güriztem, fizettem az adót – amiből mellesleg L. Rozáliának fizette az állam a segélyt, mert szegény, se munkája se semmilye, de a lakást és a három gyereket fenn kell valahogy tartania...
Amikor elegem lett az itteni húszévnyi egyhelyben toporgásból, és úgy döntöttem hogy megpróbálom idegen honban a szerencsémet, néztem hova lehetne menni, hol van még jó immigrációs szisztem: hupsz, hát Kanada kilőve, mert a nemzeti kisebbség elrontotta az esélyeimet.
Amikor végülis találtam egy országot ahol nem fogadtak felhúzott szemöldökkel és gyanúsan méregető szemekkel, rögtön sikerült beleszaladnom egy magyar nemzeti kisebbséget képviselő család hivatalos ügyeibe mint tolmács. Kezembe került a birósági anyag, kérték hogy forditsam le pártatlanul. Ahogy olvastam a sorokat, forgott velem a világ. Nem is hinné az ember, hogy milyen fényben van feltüntetve a magyarországi kisebbségi helyzet. Itt kérem üldöztetés van. Faji megkülönböztetés. Hátrányos helyzet.... szégyen a magyarokra! Stb... stb... Én meg, átlagmagyar, még egy redva lakást sem kaptam, mert a hátrányos helyzetűeknek kellett...
Hazajövök látogatóba. Elcsipek egy-két beszélgetésfoszlányt “rohadt magyar” és hasonló jelzőkkel, döbbenten meredek a beszélgetőkre, de őket az én véleményem korántsem érdekli. Visszanéznek csúnyán, és köpnek egy hegyeset. A buszon az elnyomott kisebbség fiatalabbja szó szerint kilök egy kettes ülésről egy öregasszonyt – az egész busz szeme láttára. (két lány ül a belső ülésre, és addig vergődnek amig az öregasszony már csak fél fenékkel ül... majd kénytelen felállni) Senki nem mer szólni. Ők persze zajonganak, hangosan énekelnek, és borzasztóan büszkék magukra. Most aztán megint jól megmutatták! Nem lepődnék meg, ha kiderülne hogy a mobil aminek a csengőhangját hallgatják utána hosszan és végtelenül hangosan, az öregasszony adójából lett kifizetve.
Vagy egy félbaleset miatt ugye itt halálra lehet verni egy iskolai tanitót a gyermekei szeme láttára, mert az élet és a gyermek csak az ő vérükből számit szentnek. Akkora az üldöztetés és a megkülönböztetés itt kéremszépen. Fel kellene világositani az emberi jogok tanácsát, hogy a helyzet forditva áll manapság. Befeketitődik a Magyarok hirneve csak azért, hogy más országokban lehessen segélyen élni. Mert ez a probléma gyökere.
Nem ártana tudatositani azokban a fiatalokban akik hihetetlen gőggel viselkednek velünk, hogy az én lakásomban laknak, az én adómból esznek, talán nem kellene rugdosni és halálra verni az aranytojást tojó tyúkot, mert a végén hoppon járnak és dolgozni kell.
Mi lesz itt, ha mindenki szétszéled? Ki fog adót fizetni? Befogjuk a nyugdijasokat különmunkára?
Nézzük részletesebben az első pontot:
Az első forduló alapján látható, hogy a „polgári oldal” súlyos vereséget szenvedett a főváros és általában a városi polgárság által, míg a falusi lakosság (parasztság?) körében jobban teljesített. Érdekes adalék ehhez, a választásokat közvetlenül megelőző időszakból néhány idézet a Galluptól:
„A vezető beosztásúak Medgyessy Pétert tartják nagyobb arányban szimpatikusnak, a mezőgazdasági fizikai (nem önálló) dolgozók Orbán Viktort.”
„A nők, a fiatalabbak, szakmunkások és általában a fizikai foglalkozásúak, a mezőgazdaságban dolgozók számára különösen nagy arányban volt a jelenlegi miniszterelnök érvelése meggyőzőbb.”
Az elmúlt 4 évből és a fenti adatokból arra lehet következtetni, hogy a jobboldalt támogatók körében –persze csak általában értve-, sokkal nagyobb arányban vannak jelen az érzelmi alapon választók:
- beállítottságuk alapján a nők nagyobbik része
- a még kevés tapasztalattal rendelkező fiatalok
- a kevésbé iskolázottak
- a tények vizsgálata helyett a papság iránymutatását követő hívők
- és a nacionalisták!
Míg az ellenzék kampánystratégiája a humorra, a „Tények és hazugságok” vizsgálatára épít, azaz az értelemre próbál hatni, addig a jobboldal az „álmokról”, a „hitről”, az „akaratról”, a „magyarságtudatról”, a „család, a haza védelméről”, szónokol és harcba hív, nem riadva vissza az Amway, vagy a Jehova tanúi által ismert erőszakos térítési technikáktól sem! A Fidesz erős csoportkötődést hozott létre a kokárdával, és erős érzelmi befolyást igyekszik gyakorolni a suttogópropagandával, a tömeggyűlésekkel, az irracionalitás iránt fogékony emberek fanatizálásával/megfélemlítésével!
De hová vezet az, ha a választást nem a tudatosság, hanem az ösztön, a félelem vagy a rajongás dönti el?
Láttam a rajongó arcokat,
mikor beszélt a bölcs vezér
és mindenki elhitte,
hogy boldog jövőt ígér
És nem volt sehol egy apró betűs figyelmeztető
hogy nem kell mindent bevenni,
ami könnyen emészthető /részlet egy Bródy versből/
A választás: politikai kérdésre adott válasz, sőt –bár ezt nem mindenki érzékeli- választani felelősség! Az élet minden területén a felelősséget a pozíció, a pozíciót a tudás, a tudást a végzettség határozza meg! Ezért nagyon is indokolt volna a súlyozott szavazás bevezetése, ahol az érettségi megduplázza, a diploma megtriplázza a voks értékét, hisz nyilvánvaló, hogy 1000 véletlenül kiválasztott iskolázott és 1000 iskolázatlan ember közül az előbbi csoport sokkal alkalmasabb a szellemi, politikai kérdések megválaszolására! Egy ilyen választási rendszerrel az ország sokat nyerne, viszont a jelenlegi jobboldal most alulmaradna!
Folytatása majd később, a második pont részletesebb elemzésével.
Áprilisban kiderül(t) melyik oldal nyer(t), de vajon ez azt is jelenti, hogy az ország, az emberek élete, jövője szempontjából is a „jobbik” győzött?
Milosevicet szabad választásokon háromszor újraválasztották, és ez arra kellene, hogy intsen minket: az emberek, -főleg csoportban- könnyen félrevezethetők nem mindig hoznak bölcs döntést! Ha van egy kiváló képességű vezető, elég egy kis populizmus, demagógia, egy kis játék a nacionalizmus húrjain és az ész helyett a vezérbe vetett vak hit, a csordaszellem mámora válhat uralkodóvá. Sajnos hiába a történelmi tapasztalatok sora, sok embernek csak utólag, mikor már nagy a baj jön el a kijózanodás!
Mivel a pudingpróba is csak utólag működik, jó volna valami objektív „futurológiai” módszer, ill. mérce, ami alapján saját nézeteinket is mérlegre tehetnénk, és előre valószínűsíthetővé válna, melyik oldal győzelme igazán hasznos az ország, az emberek élete, jövője szempontjából. A társadalmi folyamatok, a politika kellően bonyolult ahhoz, hogy elvesszünk a részletekben, elbeszéljünk egymás mellett, és a végén érzelmi alapú szubjektív döntést hozzunk, pedig az „álmok”, az „akarat”, a „hit” és a „szív”, vagy egy kiváló képességű vezér bálványozása nem valószínű, hogy a XXI. Században is egy ország sikerének a kulcsa! A mai rendkívül összetett világban, ha valóban sikeresek akarunk lenni, akkor az érzelem helyett az értelemnek kell irányítania, valamint a nálunknál sikeresebb, fejlettebb demokráciák társadalmi mintáit, politikai gyakorlatát kell követnünk!
Hogy jól döntöttünk-e egyénileg és országosan, az az alábbi három mérce alapján lemérhető:
1. A két oldal támogatóinak összetétele, az iskolázottság és a politikai ismeretek, tapasztalatok tekintetében.
2. A két oldal demokrácia-felfogásának, eszmeiségének, stílusának, gondolkodásmódjának, cselekedeteinek és egyéb jellemzőinek összehasonlítása a fejlettebb nyugati és a fejletlenebb keleti/déli társadalmakkal.
3. Ugyanezen összehasonlítás a múltból a jelen felé vezető társadalmi evolúció útján.
"Elolvasván a topicnyitót és az oshói elképzelés szerint üresek lennének a parlament padsorai."
A parlament padsorai jelenleg is a legtöbbször üresek, de azt hiszem te félreértetted a dolgot, mert a területi régiókból választott küldöttek nem a parlament lenne, hanem csak a meritokrácia feltételrendszerét kidolgozó értelmiségi csoport.
A munka végeztével hazamennének, a képviselőket pedig továbbra is választani kellene, csak már az új feltételek szerint.
Ez teljesen abszurdnak tűnik, pedig legalább ennyire abszurd az, hogy a képviselők maguk szavazzák meg saját fizetésemelésüket, vagy az új választási rendszert, ami az ő választhatóságukról és annak mikéntjéről dönt.
Nem lenne igazságosabb ezt egy elfogulatlanabb másik testületre bízni? Nincs itt összeférhetetlenség?
"És mondd csak kedves Gregor, a nők és férfiak között nem kívánnád súlyozni a szavazatuk értékét? :-)))"
Természetesen nem. Kizárólag csak a végzettség szerinti súlyozást tudom elképzelni, és ez nem diszkrimináció. Persze néha szükség van megkülönböztetésre, mert például képzeld csak el hogy nézne ki a Dávid szobor, ha egy nő állt volna modellt. Most, hogy én is elképzelem sokkal jobban nézne ki! :)))
"A minden irányú tájékozódás legfelsőbb létfoka: a mester! :))"
Kedves Filippo
Ez így egy kicsit pontatlan, mert a nagy BB Bicsérdy Béla ezt így mondta: "A minden irányú tájékozódás öntudati létfoka: a Mester!"
A lét legfelső fokáról pedig Lem írt a Kiberiádában. Mindenki csak heverészett a homokban és az orrát piszkálta mert mit lehet még tenni, hamár mindent lehet.
De úgylátom te matematikus vagy, ezért szeretném felhívni a figyelmed, hogyha pályázni szeretnél "A Választói Jogállásról Szóló Szavazatsúlyozást Előkészítő Nemzeti Tudományos Tanács Matematikai Albizottságának Elnöki Posztjára" akkor, mivel itt globális kérdésekről van szó, ne feledkezz meg a téridő görbületi sugarának négyzetéről, és a Lorentz-kontrakcióról. :)) Jó munkát.
Igen, folyamatosan ki vagyok akadva, alkati defekt ez, látok valamit, és nem hagy nyugodni, lehet az egy kóbor kutyus, vagy valami más, apróság, butaság, más átsiklik felette, én meg berezonálok, a fene egye meg, volt nekem ebből elég bajom, a csinos pszichológusnő, akivel a katonaságot intzéztem, azt mondta, empátiarobbanás, nem bírom az igazságtalanságot, mindenbe beleérzek, abba is ami csak emészt, ez van. Hülye értelmiségiek! Tessék kimenni túrázni, jókat biciklizni, friss hóba mezőn nyomokat rajzolni, erdőben bóklászni! Lehet gyógyulni!
Ez van, tényleg ez van, kedves Besten, magácskának is ezt írom, buta, felelőtlen egy banda, ami még rendben is lenne, csak ne lenne az az uncsi elhivatottság duma, hogy nekik kell mutatni, az utat, meg a tömegsírokat. Hülye értelmiségiek! Ha tehetem, lemegyek/kimegyek friss levegőt szívni, józan ésszel takarózni, egyszerű igazságokat hallgatni. Éljen a vidék! Minden barátnőm vidéki volt! Kati is.
Kedves Medieval, van itt egy dolog, ezzel egyetértek, a hülye értelmiségiek, tényleg vigyázni kell velük, ők katasztrófába vitték a fél világot (kommunizmus), társadalom rajzolása vonalzóval, körzővel és kalasnyikovval, filozófus pisztollyal a kezében tizedel, lett is szép népírtás, felelőtlen hőzöngő banda, a humán értelmiség mindenképp, érdekes a műszakiak mindig földhöz közelebb jártak, köztük egyébként teljesen mások a pártpreferenciák, mint a túloldalon.
Egyébként a Kati meg én is humánleuték vagyunk. Ez jutott, de nem bánom. :-))
Mint az előttem hozzászólók véleményéből is látható, ha az egyenlő szavazati jogokat valamiképpen el kellene téríteni a jelenlegi arányoktól, akkor mindenki mást preferálna. Már önmagában ez is az egyenlő jogok mellett szól. Az értelmiségi kormányzásnak van még egy ennél nagyobb problémája is. Nevezetesen lehetőséget ad az értelmiségi túlhatalom (szélső esetben diktatúra) kialakulására. Nyilvánvaló, hogy ha a hatalom birtokosainak személyéről alkotmányosan csak az értelmiség dönthetne, akkor ezt kihasználná a maga javára, és így az iskolázatlanabbak kárára. Pedig a szolodaritás elve épp a fordítottját mondaná: az alacsonyabban iskolázottakat kellene képzéshez, oktatáshoz, esélyhez juttatni annak érdekében, hogy felzárkózzanak a magasabb iskolázottságúakhoz. Hogy ez valahol utópia? Azt hiszem, mostani témánk eléggé az, tehát az ilyen megfontolások simán beleférnek.
Azon felül egy ilyen társadalomban nehezen lehetne megakadályozni az iskolázott és iskolázatlan rétegek tartós szembekerülését. Mégis a legsúlyosabb ellenérv számomra, hogy igazságérzetünk nem engedheti meg, hogy a társadalom nagyobbik felét tartósan kizárjuk a hatalomból. Még akkor sem, ha érdekeit nem tudná érvényesíteni a hatalmon belül sem. (Mekkora tényleges hatalma lehet egy hat elemivel rendelkező miniszternek? Értené, hogy mi folyi kkörülötte, vagy minden lépését "megvezetnék"?)
A meritokrácia mellett viszont szólnak bizonyos érvek. Számomra talán a legfontosabb az, hogy praktice meritokrácia van ma is. A hatalom intézményeit az értelmiség működteti, a választóknak csak szavazataik vannak, véleményük nem nagyon lehet. Vagy ha igen, hát bele a pusztába.
Sőt! Az értelmiségnek van egy olyan "törpe minoritása", mely magát politikai elitnek nevezve gyakorolja a hatalmat a társadalom fennmaradó 99.9999%-a felett. A demokrácia ugyebár azt feltételezi, hogy egy politikus akkor maradhat a politikai elit része, ha maga mögé tud állítani szavazókat. Ellenkező esetben eltűnik a süllyeszőben (ki emlészik Király B. Izabellára vagy Petrasovics Annára?). A szavazók mindenféle rangsorolása ezt az elvet sértené meg, így kontraszelektálná a politikai elitet. A kontraszelekció pedig semmilyen tekintetben nem tesz jót, mint tudjuk. Tehát a számomra legfontosabb érv is támadható. Nem hiszem, hogy tudok jobbat a demokráciánál, noha látom annak hibáit. Egyébként a demokrácia látszólagos "meghaladásáig" én egy másik - de itt is érintett - gondolatmenetben jutottam el (világkormány), de aztán el kellett vetnem az ötletet, részben a fentiek okán.
??? Kisbogaram, mit nem írsz?!? Én a szavazati jogra gondoltam, vagyis a tudást, a komolyabb adóbefizetéseket és a kiskorú gyermekeket extraszavazattal jutalmaznám.
Mint a számtanban mindig a határértéket kell megvizsgálni akkor tudjuk meg helytálló-e a tétel. A milliós adófizető pedig készpénzen veszi meg a képviselői helyet. Mellesleg ez így volt a századfordulón, így került be sok izraelita a döntéshozatalba. Forrás: John Lukacs 1900 BP.
Szégyeld magad, kedves agyar, ez igazán nem volt szép. Nekem tökmindegy, kinek van sok gyereke, ez itt nem jöhet elő úgy, hogy sokgyermekes roma kontra miliomos fehér adófizető. Különben is, mondjuk öt gyerek, osztva két szülővel az kettő és fél szavazat. Ez még belefér.
A minden irányú tájékozódás legfelsőbb létfoka: a mester! :))
Én speciel az "okosság" szereinti súlyozást támogatnám:
kisokosok 1 szavazat, a nagyokosok szavazatszámát
vonalmenti integrállal és differenciálszámítással
számoltatnám ki! :))
A parlamentet így nagy valószínűséggel egy olyan
Galois-csoport alkotná, amelyiknek
sikerülne a Schwarzschild-sugáron belülre kerülnie,
de kikerülniük - hála Zeusznak - , már sosem sikerülne! :))
A jelenlegi szavazó rendszer ilyen és nem kell hogy egyenlőbbek legyenek az egyenlőbbeknél.
Ha már egy példát is írtál a milliós adófizető és a sokgyerekesek plussz voksáról, akkor egy roma szavazat egyenértékű lesz egy gazdagéval. Semmi szükség rá. Utópisztikusan el lehet vele játszani, jó mulatság, de semmi értelme.
Érdekes egy dolog ez, én is sokat gondolkodtam erről, persze úgy nem is hallottam erről a személyről. Szóval a szavazatok, szerintem nagyon igazságtalan a jelenlegi gyakorlat, valahogy másként kellene, adnék egy plusszszavazatot az egyetemi diplomásoknak, és még tovább is mennék, aki sokat fizet szja-ban, mondjuk egymilliós nettó befizető, és akinek van kiskorú gyereke, talán ez a legfontosabb, ahány gyerek, annyi plusszvoks, osztva a szülők számával persze.
Tudjok melyik pártnak van a legiskolázottabb szavazótábora (miép), s e mellett az szdsz is jobban szerepelne egy ilyen rendszerben. Tudom, hogy fenntartásokkal kel kezelni, és még azon is túl jó az egészséges kétkedés, de vannak a hvg-be ezek a népszerűségi mutatók (by Sanda Ipsos), az egyik összefoglalóban olvashattunk a szavazók iskolázottsági mutatóiról. A kisgazdákat nem értem miért ebbe a csapatba tetted, az egy vesztes párt lenne, a fidesz valahol kihozná magát nullszaldón, az igazi vesztes pedig az mszp lenne ("kétmillió segédmunkás pártja)".
Elolvasván a topicnyitót és az oshói elképzelés szerint üresek lennének a parlament padsorai.
Még egy Walther Matthau-i idézettel válaszolnék erre a gondolatmenetre a Várlak nálad vacsorára c. filmből: Assziszi Szent Ferenc már több száz éve halott és úgy tudom, hogy már Albert Schweitzer sem él.
És mondd csak kedves Gregor, a nők és férfiak között nem kívánnád súlyozni a szavazatuk értékét? :-)))
Hiszen gondolj csak bele, sokkal kevesebb nő foglalkozik a politikával, olvassa a napilapokat (helyette Kiskegyed stb)... akkor meg miért csak az iskolai végzettség számítson? :-))))
A napokban elolvastam OSHO: A legnagyobb kihívás: AZ ARANY JÖVŐ c. könyvét.
Előrebocsátom nem Oshoról szeretnék vitát nyitni, hanem Osho egyik ötletéről, és mivel Osho-t 26 országból kitiltották forradalmi gondolatai miatt, szeretném, ha nem azt néznéd ki mondja, hanem arra figyelnél mit mond.
A könyv 1988-ban válaszként íródott az ENSZ Környezeti és Fejlesztési Világbizottságának "Közös Jövőnk" című beszámolójára. A beszámoló megállapítja, hogy a problémák globálisak, ezért nemzetközi összefogásra van szükség. /Lásd: erdőirtás; pusztuló fajok; környezetszennyezés; ózonlyuk; felmelegedés; elsivatagosodás; emelkedő tengerszint; túlnépesedés; éhínség; növekvő drogfogyasztás; AIDS; növekvő erőszak, terrorizmus; háborúk; vegyi és biológiai fegyverkezés; stb./!
Összesítve: GLOBÁLIS ÖNGYILKOSSÁG felé haladunk és Osho szerint a folyamat megállításához kevés a hatalom nélküli ENSZ. Világkormányra van szükség.
Sokan úgy gondolják a tudomány sodort minket a jelenlegi helyzetbe, ezért elátkozzák a tudományt, és el akarnak bújni a természetben, pedig nincs hová bújni, és csak a tudás, a tudomány az, ami megmentheti a világot.
A megoldás, amit Osho felvázol még a szerző szerint is utópisztikus, de mindenképp elgondolkodtató. Nem kívánok a részletekbe belemenni, akit érdekel, olvassa el a könyvet, de a megoldás egyik pillérével érdemes talán itt a neten is foglalkozni.
Osho szerint a probléma gyökere: "a papok és a politikusok - a régi érdekszövetség."
Európában már háttérbe szorult a papok világi hatalma, de például a Korán-t félremagyarázó muzulmán papok az egész világra exportálják az erőszakot, és butítják, fanatizálják hívőiket.
"Amióta világ a világ, a politikusok és a papok folyamatosan együttműködnek, a tömegeket pedig kizsákmányolják. A vallások hittel butítanak, a politikusok pedig, míg nem jutnak hatalomhoz nem az igazi arcukat mutatják, csak egy álarcot és nem azt mondják, amit gondolnak."
Akinek nem inge ne vegye magára, de tény, ma egyre több az olyan politikus, akit szolgálat helyett csak a pénz és a hatalom érdekel. Egyre több a politszinész is, akik könnyedén átverik az alacsony iskolázottságúakat hamis ígéreteikkel, ezért Osho szerint a megoldás a
Meritokrácia - érdemeken alapuló hatalom az értelmiség kezében!
Manapság bárki lehet jelölt és választó, csak érje el a 18. életévét. Az élet minden területén előírás valamilyen diploma, érettségi, szakvizsga stb. csak épp a hatalom birtokosainak kiválasztásánál nem alkalmazunk szűrést sem a választók, sem a választottak oldalán, pedig nagyon nem mindegy kik kerülnek döntési helyzetbe.
Seki Waker meg tudná mondani, mennyire más lenne a parlament összetétele, ha iskolai végzettség alapján súlyoznánk a leadott szavazatokat, például úgy, hogy bár mindenki szavazhatna, de a középfokú végzettség duplázná, a felsőfokú triplázná a leadott voksok számát. Persze elképzelhető egészen más arány is.
A különféle szintű jelöltséghez pedig szintén ki kellene találni a megfelelő végzettséget, nyelvtudást, szakvizsgát mittudoménmit. Vannak nálam okosabb emberek, akik ezt kollektív gondolkodással ki tudnák dolgozni. A lényeg, hogy minél inkább érvényre jusson a minden irányú tájékozottság a döntések meghozatalakor és ne fordulhasson elő az, hogy a Földművelésügyi tárcát egy mezőgazdasághoz nem értő ember vezeti. El kell kerülni azt is, hogy csupa szakbarbár döntsön. Nem egyszerű a feladat, de törekedni kellene egy olyan rendszer létrehozására, ami elősegítené, hogy olyan politikusaink legyenek, akiknek a tudásuk mellett fejlett erkölcsi érzékük és erős belső tartásuk is van, és akkor is meggyőződésük szerint döntenek, ha ezzel szavazókat veszítenek, netán saját pártjuk ellen szavaznak.
Osho konkrét javaslatot tesz az első lépésekre:
"Ahogy idáig választottuk ezeket az embereket az tiszta ostobaság. Javaslom, hogy az egyetemek és főiskolák minden területi régióban szervezzenek egy nagy találkozót, melyre meghívnák a rektorokat, dékánokat, professzorokat és azokat a kimagasló értelmiségieket, akik nem tagjai az egyetemnek. A tehetség minden formája képviseltesse magát. A területi régió választana egy küldöttséget a nemzetgyűlésbe, amely aztán részletesen kidolgozná, hogyan működhetne a meritokrácia."
Úgy gondolom, ezt nehéz lenne összehozni, mert az értelmiség is megosztott, s mint tudjuk a professzor szórakozott, szóval nem minden értékes ember közéleti ember, és egyáltalán ki kezdeményezze az egészet, ellenben itt van az Internet. Ne becsüljük alá a net kollektív tudatát, persze a gyakorlati kivitelezést mindenképpen egy hasznot húzó pártnak kellene felvállalnia.
Nyilvánvaló egy végzettség szerinti súlyozott szavazás erősítené a MIÉP-et az MDF-et és az SZDSZ-t, ill. gyengítené az FKGP-t és kevés az ismeretem hozzá, hogy miként hatna a FIDESZ-re és az MSZP-re. Mindenesetre valószínűsíthető, hogy jelenleg egy ilyen indítvány nem menne át a parlamenten. Népszavazás? Ki menne el, ki szervezné meg?
Mindenekelőtt jó volna valami felmérés arról, egyáltalán hogy viszonyulnának egy ilyen változtatáshoz az alsó, közép és felsőfokú iskolát végzettek. Én úgy gondolom, nem lenne jellemző az alsóbb szintű iskolát végzettek tiltakozása, hiszen az élet minden területén tudomásul vesszük a végzettség szerinti beosztást, ráadásul mindenki tudná, hogy ez nemcsak az ő szavazati jogát, de a jelöltekkel szembeni elvárásokat is érintené.
Régóta mondják, a választási rendszer átdolgozásra szorul, mit gondoltok van-e arra bármi csekély esély, hogy az átdolgozásnál ilyen szempontokat is fegyelembe vegyenek? Persze ez csak költői kérdés, tudom semmi esély.
A "Növekedés Határai" című tanulmány már rég felhívta a figyelmet a veszélyre, a Gaia ezer sebből vérzik, az értelmiség felelőssége óriási, az Internet pedig több annál, hogy csak poénkodjunk. Ezért…
A FORUM kollektív tudatához fordulok, művészekhez, írókhoz, költőkhöz, közvélemény-kutatókhoz, újságírókhoz, politológusokhoz, jogászokhoz, minden iskolázott emberhez és azokhoz a papokhoz és politikusokhoz is, akiknek szent az emberek szolgálata, nézzünk szembe a legnagyobb kihívással, hogy a jövő ne sötét és ijesztő legyen, hanem:
AZ ARANY JÖVŐ!
Ki-ki a maga területén gondolkodjon, s ha ötlete van, tárja a FORUM elé, segítsük a TUDAT FORRADALMÁT!
Azt mondja Badiny Jós Ferenc sumerológus, mi magyarok / MAH-GAR/ vagyunk a Tudás Népe.
Oké, higgyük el, ez nem árthat, de akkor adjunk nagyobb rangot a tudásnak:
A politikát hassa át a tudás, a tudást a spiritualitás, bölcsebbek kezébe az irányítást!
Ide kívánkozik még egy régi kínai közmondás:
Ha igazság lakozik a szívben, akkor szépség lesz a jellemben.
Ha szépség van a jellemben, akkor összhang lesz az otthonban.
Ha összhang van az otthonban, akkor rend lesz az országban.
Ha rend van minden országban, akkor béke lesz a világon.
