De most már lepereg rólam minden, amit írsz, mindaddig ameddig nem vagy képes a feltett kérdésre a valós véleményedet megírni és azt, hogy te mit cselekedtél volna.
A helyzet az, hogy továbbra sem értem és nem is nagyon érdekel, hogy mire akarsz utalni. Én feltettem egy teljesen korrekt kérdést, amivel kapcsolatban valamiért nem akarod kifejteni a saját véleményedet, vagyis te mit tettél volna.
Ebben általában igazad van, hogyha egy kisebb vasútállomásról (megállóhelyről) van szó, viszont egy nagyobb állomáson ezt már úgy oldják meg, a mosdók használata (ahol a csapok vannak) ingyenes és az ott levő csapokból lehet inni. Bár, aki járt már nálunk a településen, az tudja, hogy nem túl szerencsés a csapi vizet inni, mert hasmenést okoz. (Nem tudni mivel fertőtlenítik)
A bátyámmal kapcsolatos dolgok igen nagy tragédia, de éppen arra mutat rá (ahogy a #9-es válaszomban utaltam rá), hogyha egy forgalmas útszakaszon figyelmesebbek és segítőkészebbek lettek volna az emberek, akkor talán még ma is élne a testvérem.
Te, akkor becsületes, segítőkész és jó szívű ember vagy.
Ha ennyire beleakarsz folyni egy kérdezőnek a családi hátterébe, akkor hagyj írjak magamról és családomról (bár ez NEM tartozik eme topikhoz).
Nejem és köztem 9 év korkülönbség van. A nejem az idősebb. Az első párjától (vőlegényétől) született meg a fia. De sajnos a gyerek születése előtt nagyjából 1 hónappal a vőlegénye autóbaleset következtében elhunyt. A nejemmel akkor jöttem össze, amikor a srác már elmúlt 3 éves is. A (nevelt)fiam engem tekint édesapjának, bár tudja, hogy biológiailag semmi közöm nincs hozzá. A feleségemmel végül 9 éve, vagyis összejövetelünk után három évvel házasodtunk össze. A közös lányunk most múlt négy éves. A feleségem a terhessége 18. hetében jár. Szóval a második közös gyermekünk születése januárban várható.
Utaltam a bátyám esetére is. Ő 2016-ban, minden előzmény nélkül kapott egy forgalmas időpontban és szakaszon az utcán infarktust és esett össze. A későbbi orvosi jelentés alapján, amikor a mentő kiért, már kb. 2-2,5 órája lehetett halott. Mindezt a reggeli csúcsforgalom időszakában, amikor ott másodpercenként tucatszám haladnak el az emberek.
A helyzet az, hogy fogalmam nincs mire óhajtasz utalni. De, hogyha provokálni akarsz, akkor tévúton jársz. Világosan leírtam egy helyzetet, feltettem 2-3 kérdést, amelyről úgy látszik, hogy nem akarsz, vagy nem mersz véleményt nyilvánítani.
A reagálásodból azt szűröm le, hogy te azok közé tartozol, aki még egy rosszul levő embert is képes otthagyni és ráfogni, hogy azt azért tette, mert úgy gondolta, hogy részeg. Ahogy ezt a bátyámmal is megtették többen is néhány évvel ezelőtt egy nagyon forgalmas útszakaszon a járdán. Én azért bátorkodtam idejönni.
Misi a történeted megható és a felajánlott segítséged becsülendő.
De, amerre én vasútállomáson jártam volt ingyenes vízcsap és wc., arra nem emlékszek, hogy fornetit volt.
Ami a bátyáddal történt az számodra a családnak tragédia.
És még egy mondat tegnap orvostól jöttem hazafelé és látom, hogy egy nem öltönyös férfi fekszik járdán, megálltam, néztem, láttam, hogy lélegzik és ő is látta, hogy nézem eltakarta a fejét.
Engem a szüleim és a nagyszüleim segítőkészségre neveltek. Emellett a (nevelt)fiam cukorbeteg, így rá is fokozottan kell figyelni. Ezen kívül sajnos a néhai bátyám tragédiája is rámutatott, hogy bizony illene jobban odafigyeljünk egymásra. Ha a kifinomult öltözéke ellenére nem azt gondolták volna, hogy azért fekszik a földön, mert részeg, akkor lehet, hogy még ma is élne.
Nem tudom, hogy Ti közületek ki és hogy reagált volna a lenti szituációban:
A haverom, a korábbiaktól eltérően nem kocsival, hanem vonattal jött. Azért, mert nem tudjuk, hogy pontosan milyen jogszabályok vonatkoznak a jogosítványokra és a bennük levő orvosi vizsgálatok időpontjaira, így hosszabb úton (még belföldön sem) kockáztatja be. A vonatkésések miatt nagyjából 4 órával a vártnál később érkezett meg. A megbeszélt vonat hozzánk 1034-kor érkezett volna, míg az a vonat, amivel végül jött, annak a menetrend szerinti érkezése 1134-kor érkezett volna, ámde ténylegesen 187 perc késéssel érkezett.
Az állomáson várakozás közben pillantottam meg egy 20-25 év közöttinek vélt fiatalembert, aki láthatóan kimerült, fáradt volt. (Egyébként - mint később kiderült - 19 éves fiatalról volt szó.) Többször is úgy tűnt, hogy elbóbiskol, viszont láthatóan sem folyadék, sem étel nem volt nála. Ráadásul már akkor ott volt, amikor odaértem (nagyjából 1015 körül). Szóval kb. 1,5-2 óra után megszólítottam, hogy jól érzi-e magát? Segíthetek-e valamiben? Ahogy körbe néztem, úgy éreztem, hogy sokan hülyének néznek. A srácnak is kiült a döbbenet az arcára. Aztán válaszolt, hogy csak a haverját várja, aki elaludt és lekéste a megbeszélt vonatot (ami 943-kor lett volna nálunk), azóta meg áll a bál és több órás késések vannak. Kérdeztem, hogy a melegre tekintettel legalább víz van-e nála? Válaszolta, hogy nincs, de még pénz is csak annyi, amennyi a haverjának meg neki visszafelé a buszra kell, mert ő is elaludt, mert este későn ért haza a munkából. Felajánlottam neki, hogy veszek egy üveg vizet. Először nem akarta elfogadni, majd végül rábólintott. Aztán megkérdeztem, hogy evett-e már aznap, mert hogyha elfogadja, akkor meghívom egy Fornetire. Azt már végképp nem akarta csak úgy elfogadni. Végül úgy fogadta el, hogy számot cseréltünk, hogy egyszer majd találkozunk és visszaadja azt, amit adtam. (mármint az ellenértéket)
Ti bmit felajánlottatok vna? H nem, akkor miért? H i, akkor miért? M kell h-nek nézni, aki felajánlja vkinek a segítségét?
Egyébként ma újra találkoztunk, majdnem hasonló okok miatt. Én a haveromat kísértem ki, ő pedig várta az övét.
