Nagyon szép és szép állapotú Art-Deco jellegű Doxa. A korban nem igen tévedhetsz, bár nem ökölszabály - sajnos - de a Doxa-k belső tokszámának utolsó két számjegye gyakran az évszámot jelöli, ez itt 35-ös, ami ránézésre lehet akár teljesen reális is. A "szokásos" FHF alapú, a legtöbb Doxa zsebórában is alkalmazott szerkezettel, ebben nincs semmi extra, és ránézésre azért aránylag vékonyka 14K-s tokkal. Igen szép, de túl sok arany nincs ezekben, és igazándiból nem kirívó ritkaságok.
Árakat mindenféléket találhatsz a neten, de igazándiból én azt mondanám, hogy reálisan valahol 2-300 ezer közötti áron van esélyed eladni egy ilyen órát - és sanszos, hogy ennyiért sem könnyedén, de azért vélhetően elmegy. Meg fogják bizony kérdezni minden esetben, hogy "hány gramm arany van benne", amit az óra teljes szétszerelése nélkül nem lehet megmérni-megmondani, de egy ilyen tokban 15-25g között bármennyi lehet, ami azért sajnos nem mindegy...
Szépen leszervizelve, felújítva, pontos leírással (lemért-dokumentált tokkal) sem biztos, hogy többért tudod eladni, mint amennyiért ezt bárki meg is teszi neked - viszont így sokkal jobb is az esély eladni.
Sajnos én csak a következménnyel szembesültem, nyilván az ok-okozati összefüggések felderítése több szakértelmet igényel mint az én felhasználói szintem.
Tudom ajánlani a 1085. Bp. Baross utca 20. sz. alatti óraszervizt.
Mindazonáltal a jelzett napi járáseltérés egy következmény. Én mindenképpen felderíteném az okát, nem csak egyszerűen megpróbálnék pontosítani a járásán.
Így van, egy mechanikus óraszerkezetet rendszeresen szervizelni kell. Modern, gyors lengésszámú, finomabb szerkezet esetén ez 4-5 évente "kötelező", régebbi, lassúbb járású, robusztusabb kivitelű karóráknál, finomabb zsebóraszerkezeteknél 6-8 év is "belefér".
Mindez viszont úgy értendő, hogy napi/rendszeres használatú óráról van szó, vagy simán csak "ragaszkodunk a tökéletességhez" - amúgy gyűjteményi, hébe-hóba használt, havonta egyszer egy-két nap megjáratott óra esetében nem istenkísértés azt mondani, hogy ameddig az óra üzemszerűen működik (a kenőanyagok nem állnak be), addig nyugodtan használható (ebből aztán lehet akár 20-25 év is, végül úgyis győz az entrópia) - nem fog a szerkezet tényleges károsodást szenvedni, nem működik annyit.
Ha viszont már szervizelünk, akkor rendesen kell azt elvégezni - sajnos tényleg állandóan rettenetes kontárságokkal találkozni, amiben sajnos nyilván benne van az is, hogy a megrendelők ill. óranepperek igen nagy hányada egész egyszerűen nem hajlandó megfizetni azt, amibe egy korrekt karbantartás és szerviz kerül.
Egy valószínűleg évtizedek óta nem tisztított, szervizelt mechanikus órát mindenképpen szét kell szedni, teljesen kitisztítani, újrakenni. "Kis karbantartás" alatt általában azt értjük, hogy a bontás nélkül hozzáférhető kenési pontokat megkenjük (a sajnos elterjedt "öntsük nyakon WD40-el az egészet a legborzasztóbb barbarizmus kategóriája, ami MINDIG meg is bosszulja magát, csak sajnos sokszor jóval később, amikor már hiába reklamálunk..), a billegőt-horgonyt esetleg kiemeljük és kenjük.
Ez ránézésre elég tiszta, szép állapotú, és semmiképpen sem rendszeres használatra szánt, praktikusan "vitrines-gyűjteményi" óránál még csak-csak elmegy, kárt nem okoz, de nem is korrekt és teljes megoldás.
Attól egyébként, hogy "működik", még azért elég komoly gondjai is lehetnek egy szerkezetnek - ahogy egy autó sem jó még attól biztosan, hogy beindul, és körbe lehet vele járni a háztömböt...
Köszi szépen, utána olvastam, hát mittomén...-ez is csak egy sikertelen próbálkozásnak tűnik.... Na de legalább tudom, hogy délben mennyire állítsam be, majd ha a kollégáim megkérdik hány óra, adok nekik egy 3-jegyű számot :D
Az Apart nevű lengyel ékszergyártócég 2016-ban vásárolta meg ezt az Albert Riele-t. Ez a Riele egy létező órás cég volt, csak... elfeledték. A védjegyadatbázisok szerint az Albert Riele tulajdonosa az Inwest AP Sp. Zoo (Apart), amely valódi és hatékony ipari vagy kereskedelmi telephellyel rendelkezik Lengyelország területén. A kérdés most az: mennyi Albert Riele karórát gyártanak Lengyelországban, és mennyit Svájcban? Ugye a Swiss Made miatt.
Tudjuk, miről szól. Ennyire azért nem laza, de egy alapvetően Svájcban gyártott (vagy ott végszerelt) szerkezetet ott helyben betéve egy akármilyen eredetű tokba már kielégíthető a követelmény, ezt tudjuk.
Másrészt ez engem önmagában nem nagyon izgat, nem lesz semmi automatikusan se jó, se rossz attól, hogy "Svájcban-Németben gyártották", tudnak vitathatatlanul jó minőséget gyártani máshol is, kifejezetten jó (annyira nem is filléres, de nem is drága) kínai órák is vannak (már). A fejlett országok nagyon elszállt bérszínvonala sehol nem jár automatikusan a csillagos egeket verdeső szakértelemmel és munkamorállal - de sokkal magasabb költségekkel mindenképpen...
Ez egy hobbifórum, itt elmondhatjuk a magánvéleményünket szabadon akkor is, ha esetleg "hivatalosan" inkább megtartanánk magunknak - de bárhogy is, én úgy látom, hogy oda jutottunk, hogy újonnan/boltból megvenni semmiképpen sem egy jó üzlet ezeket. A legfelsőbb kategóriákban persze még mindig vannak annyira felkapott luxusórák, amelyeket még befektetésként is lehet értelmezni (magyarán később akár haszonnal, de legalábbis veszteség nélkül ki lehet szállni ezekből), de ha most valaki megvesz egy ilyen 2-300 ezres alsópolcos márkanevet viselő kvarcórát - igazándiból örülhet, ha fél év múlva pár tízezerért talál rá vevőt, azt is csak azért, mert valaki nem nézett utána a dolognak...
Viszont az ilyen névtelen és az alsó Swatch Group-os órákkal szemben fel tudnak mutatni egy Swiss made tokot, Swiss made szerkezetet, és a Plastimatic 80-nal szemben egy rendes 2824 klónt (Sellita). Ami nekem azt mutatja, hogy hong-kongi tulaj jobban ráérzett a dologra, mint a főni Le Locle városában. Ettől még a kvarc Tissot PRX bitang jól néz ki, nagyon tetszik.
A Swiss Made is már olyan, hogy Svájban legyártanak 3 csavart az félig bele tolják a szorgos kezű malajziai munkások, oszt csókolom. Persze most túloztam, de a swiss made követelményrendszere sem annyira komolyan vehető már.
A Vacheron-Constantin meg arab tulajdonban van... A Swiss Made követelményrendszere közismert, nem szerepel benne, hogy a cég többségi tulajdonosának húsz generációig visszamenőleg svájci tehénpásztornak kell lennie... :)))
Nem igen rémlik, hogy olyasmit írtam volna, hogy "szarok". Ezek "jó órák", csak rettenetesen elszálltak már az árak - a műszaki tartalomhoz, belbecshez képest is. Amúgy a felhozott Appellától sem vagyok elájulva, de azért megjegyzem, hogy ennyi pénzért tőlük már például ilyesmit is kapni:
Ez azért mégiscsak már ETA2824 mechanikus automata, nagyjából ugyanazért, a pénzért.... És én személy szerint olyan nagyon elájulva persze ettől sem vagyok, de, hát nekem már csak ilyen az ízlésem... Nemrég csak úgy heccből a Vaterán vettem egy kissé karcos, felcsiszolásra, szervizelésre szoruló Appellát, ugyanez a 2824-es automata Open Heart, csak kerek acél tokban, integrált acél csattal (a lapomon már kint is van a gyűjteményemben) - én vettem 25 ezerért. No az szerintem teljesen rendben volt, és újonnan szép állapotban szerintem mondjuk egy 100e körüli összeg is ma már rendben lenne érte. De több - szerintem - egy ilyenben egyszerűen nincs, miközben egy ilyen (vagy Sellita) szerkezetes automatáért egy jobb márkanév alatt már simán milliós összegeket is elkérnek.
Nem lehet itt már valójában ár/érték arányokról beszélni, a svájci óraipar teljes mértékben átcsúszott a luxusiparba, szó szerint semmi köze már a kért vételáraknak a tényleges beltartalomhoz és az előállítási árhoz - csak ahhoz, hogy mennyire sikerült egy-egy brandet felépíteni, és mit lehet elkérni, mi az, amit még megadnak.
Ettől ezek az órák még nem "szarok", hogy a jelződdel éljek, lelkes és laikus vásárlónak valószínűleg nem is fognak csalódást okozni - csak soha meg ne tudja szegény, igazándiból mit vett/kapott...
